Az 1967-ben alapított múzeum Magyarország legjellegzetesebb tájainak népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mutatja be eredeti épületekkel és tárgyakkal, hagyományos településtípusok keretében, a XVIII. század végétől a XX. század közepéig, tájegységenként csoportosítva.
A tájegységekben mintegy nyolcvan lakóház, négy templom, négy malom, számos kézműves műhely, és közel kétszáz féle gazdasági épület (csűr, istálló, méhes, ólak, stb.) kerül majd bemutatásra. Egy-egy vidék növénykultúráját hűen tükrözik a kialakított történeti kertek.
Napjainkig négy tájegység – Felső-Tiszavidék, Kisalföld, Nyugat-Dunántúl és Bakony, Balaton-Felvidék – készült el. A múzeum legmagasabb pontján áll a Mándokról áttelepített XVII. századi görög katolikus fatemplom. Építés alatt áll az Alföldi mezőváros, a Dél-Dunántúl és a Felföldi Mezőváros tájegység.
A korabeli templomok, lakó- és gazdasági épületek, műhelyek között sétálva a látogató úgy érezheti, mintha az eredeti falvakban járna. Itt e hiteles környezetben ismerkedhet meg az épületekben, berendezésekben és gazdálkodási-életmód modellekben tárgyiasult nemzeti hagyománnyal és kulturális örökséggel. Megismerkedhet többek között a napjainkra már feledésbe merült, vagy ritka mesterségekkel, kézműiparral, hagyományos paraszti ételekkel, azok készítésével, s nem utolsó sorban a falusi-mezővárosi társadalom ünnepeivel, szokásaival.
Immáron másfél évtizede, hogy következetesen az “élő múzeum” megvalósítására törekszik a kiállításokon lévő tárgyak “megszólaltatásával”. Hétvégéken népi iparművészek, kézművesek nemcsak mesterségük fortélyait mutatják be, szívesen tanítják az érdeklődő felnőtteket, gyermekeket. Fesztiváljainkon a kalendáriumhoz kapcsolódó paraszti ünnepek szokásait hagyományőrző együttesek idézik fel. Ezeken a rendezvényeken a látogató nem csupán csodálója, passzív befogadója a látottaknak, de aktív közreműködésével önmaga számára fedezheti fel néphagyományunk gazdag tárházát.
