A XIV. század elején a várat Csák Máté birtokolta, tőle Károly Róbert hívei ostrommal foglalták el. Az Anjou király 1323-ban helyezte át székhelyét Temesvárról Visegrádra. Ekkorra keltezhető a Salamon-torony átépítése is. A király a második emelet keleti ablakát bejárattá alakíttatta át, belül pedig a termeket keresztfalakkal osztották meg. Az ötödik szintet fedő fa födémet bordás boltozatokkal helyettesítették, ezáltal a torony felső teraszán nagyobb hajítógépeket lehetett felállítani.
Az alsó vár belső vára a XIV. században:
Károly Róbert egy belső várfalövet emeltetett. A falak által határolt, magasabban fekvő teraszról hídon át lehetett a lakótoronyba bejutni. Ezen a teraszon kapott helyet a pénzverőház és itt állt a vár kútja is.
Harangöntő műhely az alsó várban:
A korábbi pénzverő házat 1357-ben I. Lajos király átengedte Gaal Konrád mesternek, hogy ott az elkészíthesse a visegrádi nagyharangot. A hatalmas, 2 méternél nagyobb átmérőjű harangot az épület mellett kiásott öntőgödörben készítették. Az öntés befejeztével szétvert agyagforma töredékeit a gödör feltárásakor megtaláltuk. A gazdagon díszített harangért Konrád mester Lajos királytól kiváltság levelet kapott, amelynek birtokában Iglón telepedett le, ahol bronzöntő műhelyt alapított.
