Park – Miskolctapolca
A 20. század elejének tudatos parkalakítása, növénytelepítése és gondozása következtében a tapolcai park különleges növényekből álló kis arborétummá vált.
A tapolcai katlan eredeti, mocsári növényzetét 1868-ban kezdték el felszámolni, a területet fásítani, parkosítani. 1920-ban egzotikus fa- és cserjeféleségek telepítésével arborétummá alakították.
A park ma természetvédelem alatt áll, jóllehet eredeti nagyságának nyolcad részére zsugorodott a tapolcai családi házas övezet terjeszkedése miatt. A langyos vizű, páradús Hejő-patak közelében szomorú fűzfák, égerek díszlettek. A park csónakázó tavának és a kis Hattyú-tónak a tavi rózsa a dísze, fehér és piros változatban. A park környékén végzett növénytársulás-vizsgálat szerint idős mocsári ciprusokat védtek le. A 312 méter magas Kis-Köves hegy 10 hektáros területén molyhos tölgyes bokorerdővel szegélyezve nagy kiterjedésben maradt meg a mészkősziklagyep. Nagy egyedszámban fordult elő a tavaszi hérics és a magyar zergevirág. Az Iglói úti kemping közelében gyertyános-tölgyes kívánt védelmet. Ebben a társulásban találták a fokozott védelmet igénylő papucskosbort.
Közel egy évtized elteltével a park területén megkönnyíti a vendég tájékozódását, hogy a tavak környéki díszfákat és cserjéket feliratozott táblákkal látta el a város.
