Füzéri vár – Füzér
A füzéri Várhegy dácitkúpján egy omladozó, ám romjaiban is csodálatos vár ékeskedik. A hegyek koszorújában büszkélkedő sasfészekkel tájképileg egyetlen magyar vár sem veheti föl a versenyt. Az egyik legrégibb Árpád-kori várunk története híven tükrözi a magyar nép vérzivataros évszázadait. Hogy mikor épült, nem tudni biztosan. Tudjuk, hogy a Kompolt nemzetségbeli Adronicus tulajdona volt, és hogy tőle vásárolta meg II. Endre. A tatárjárás idején – a felvidéki várakhoz hasonlóan – nem került az ellenség kezére. Komolyabb átépítésbe IV. Béla fia, azaz V. István kezdett, aki a mai Zemplén területének, így Füzérnek is a birtokosa volt. Apjával többször viszályba keveredett, s amikor kenyértörésre került sor közöttük, ide menekítette családját a kevésbé biztonságosnak tartott Sárospatakról. Az Árpád-ház kihalásáig királyi tulajdon volt. Az Anjouk adományaként később Druget Fülöpé, majd 1430-ban – Zsigmond király jóvoltából – a Perényi család birtokába került. Perényi Péter koronaőr ebben a kicsiny, de eldugott, bevehetetlennek vélt várban rejtette el és rövid ideig itt őrizte a magyar Szent Koronát. A vár a Perényiek után a Báthoryaké lett. Báthory István lengyel királlyá való koronázása után testvérére, Erzsébetre hagyta a várat. Az ő házasságkötésével Füzér a Nádasdyakra szállt, majd Thököly-birtok lett. A Thököly-felkelést követően Lipót császár felrobbantatta falait. A Rákóczi-szabadságharcot követően előbb Károlyi-birtok, majd a Kecer család tulajdona lett. Végül ismét a Károlyiak vásárolták meg és a füzérradványi uradalmukhoz csatolták.
