A magyarok bejövetele című 1800 négyzetméteres festmény sok hányattatás után került a Nemzeti Történeti Emlékparkba.
A 120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérőjű, kört formázó panorámakép idézi fel történelmünk 11 évszázaddal ezelőtti eseményének, a honfoglalásnak néhány elképzelt epizódját.
Feszty Árpádot több festő társa segítette az 1892-től 1894-ig tartó alkotómunkában: a táj részleteinek fölvázolását Mednyánszky Lászlónak, a lovas csatajelenetek megörökítését Vágó Pálnak köszönhetjük.
Az előtérben – csoportok kérésére idegen nyelveken is – rövid tájékoztató hangzik el a panorámaképről. A körképhez vezető feljáró elején Tóth Béla – Csongrádon élő – szobrászművész alkotása, Feszty Árpád mellszobra látható. Amikor a látogató fölsétál az enyhe emelkedőn és megérkezik az emlékpark főépületének, a rotundának a szívébe, szinte körülöleli a XIX. századi, magyar nemzeti romantika legnagyobb képzőművészeti alkotása.
A Keleti-Kárpátok lábánál elterülő Volóci-völgy ma Kárpát-Ukrajnához tartozik. A legenda szerint ide érkeztek – a Vereckei-szoroson leereszkedve – honfoglaló őseink, mielőtt a Kárpát-medencében megtelepedtek. A leghangsúlyosabb jelenetben Árpád fejedelem vezérei társaságában a domb tetejéről tart terepszemlét, figyeli győztes csapatai mozgását. Talán sejti is már, hogy a vándorló, hazát kereső magyarság e vidéken otthonra talál. Megérkezik a fejedelem asszonya és díszes kísérete is. A négyes ökrösfogat utasaitól – a sátor két oldalán – ökörkoponyák tartják távol a rossz szellemeket. Az előtérben, a romba döntött kőoltáron, az emberáldozatok között, ott a főpap holtteste is – a győztes sokaság lassanként mindent elural, áthömpölyög a romokon. A szekérút túlfelén a füstölgő őrtorony mélyéből addig rejtőzködő, fiatal nőket hoznak ki a katonák – néhányan már megadóan tűrik sorsukat.
Újabb, 11 évszázaddal ezelőtti életkép következik: az erdő alján sátrat ver, s jószágait tereli a síkság felé a magyarság. A körképnek ezek a részletei a legnépesebbek: a több mint 2000 szereplő javát itt örökítették meg a festői ecsetvonások. A völgy másik magaslatán a Sámán – a Táltos – és az áldozati állat, a fehér ló rituális megölésére hivatott másik főpap, a Kádár jut hangsúlyos szerephez. Köröttük igricek ősi muzsikájára fiatal lányok járják önkívületig a táncukat. A felszálló fehér füst jó előjel: kedvező lesz a táltos jóslata. És valóban: a csata kimenetele nem kétséges többé. Az őslakosok itt, a Volóci-völgyben már nem állíthatják meg a magyar törzsek lovasrohamát. Bátorságuk, önfeláldozásuk ellenére – lándzsával, fejszével – képtelenek védekezni a nyílzápor, a magyarok harcmodora ellen. Szvatopluk egyik legyőzött alvezére, Latorc vesztesként is őrzi méltóságát. De népe sorsát sejtve, már felnéz a győztesekre: a honfoglaló magyarság fejedelmét kísérő, hét vezérre.
